• Bayer Árpi

"A játszható kultúra." Múzeumok és a jövő

Hol tart a múzeumokról, a kultúra szerepéről való gondolkodás nemzetközi szinten? Elsősorban ez a kérdés foglalkoztatott, amikor kiutaztam Prágába a The future of Cultural Heritage Platform-ra. Megtisztelő volt Magyarországot képviselni, és fontos tapasztalatokkal szolgált. Ezúton is köszönet érte Bőczén Árpádnak és KÖMÉ-nek a lehetőségért!


Röviden: a jövő kultúrájában a digitális és analóg szétválasztás megszűnik, a kettő már most is szorosan kapcsolódik, és nagyon, nagyon interaktív lesz. A sok gondolatnak a múzeumokra, és a múzeumi játékokra vonatkozó részét foglalom most össze, elsősorban a plenáris előadások alapján.

Hogyan hat a virtuális világ az analógra?

A virtuális térben szerzett tapasztalat a valós világban is működik. A digitális bennszülöttek igénylik az azonnali visszajelzést, véleményt mondanak, folyamatos interakcióhoz szoktak. Mit jelent ez a múzeumok, kulturális intézmények számára?


Digitális és fizikai tér összekapcsolása: a vita alatt a képernyőn néha az eseményhez kapcsolódó tweet-ek voltak láthatóak.

A harmadik személyű bemutatásról át kell térni az első személyű bemutatásig. Nem „ő” lesz a fontos, hanem „én,” aki aktivitást fejtek ki, aki nem csak a kultúra csodálója, hanem aktív alakítója és létrehozója is. A kulturális intézményeknek az Instagramot, Wattpad-et érdemes figyelnie, hogy modelleket lessen el és megismerje a versenytársait a kulturális térben.

Az interakció és a személyes bevonódás az a varázslat, ami a videojátékok mögött is megtalálható: nem néző, vagy látogató van, hanem a játékos a hős. Én mentettem meg a királylányt! Ez már nem csupán történetmesélés (storytelling), befogadó oldalról pedig a hallgatás, hanem a storydoing, a történetben való aktív részvétel igénye. Ezt a modellt érdemes adaptálni a múzeumoknak.


Az egyik előadó, Fabio Viola játékfejlesztő, aki bemutatta saját játékát is: Father and Son (Apa és fiú) címmel, a Nápolyi Régészeti Múzeummal együttműködve adták ki az alkalmazást, ami több, mint 4 millió letöltésnél jár, és 4,7-es értékelésnél. A játék során a múzeum gyűjteményének egyes darabjaival kerülünk közelebbi kapcsolatba, egyes részletek pedig csak a helyszínen válnak elérhetővé. Nyugodt, lassú folyású játék, engem teljesen bevont az atmoszférája.


A négymillió játékost mindenképpen eredménynek látom, ahogy a játék is gyönyörűen kapcsolódott a múzeumhoz. Nem tudom nem megjegyezni: az előadás és az utána következő vita alapján úgy látom, egyáltalán nem vagyunk lemaradva a Múzeumi Játékmustrával. Ugyanazok a kérdések és dilemmák fogalmazódtak meg ezen a találkozón, mint ami itthon is, és sokan ugyanígy hatalmas lehetőségként, nem pedig folyamatban lévő fejlesztésként tekintenek a játékokra.


A Father and son több fontos változást is hoz a gyűjtemények helyéről. A digitális térrel a világ kiszélesedik: rengeteg ember elérhető a fizikai korlátok lebontásával. De a digitális tér azt is jelenti, hogy a játékosok túlnyomó többsége nem válik igazi látogatóvá. A játékosok csupán 7%-a olasz! Töredék, de még így is kb. 280 ezer ember.


Itt már nem a múzeumba jegyet váltó látogató számít. A játék nem marketingeszköz, aminek az az elsődleges célja, hogy nőjenek a jegyeladások. A játék-alkalmazás a gyűjtemény megismertetésének eszköze, a múzeum kinyújtott karja – pont úgy, ahogy a gyűjtemény digitalizált és online elérhető része, vagy egy katalógus-kötet. A múzeumok elsősorban az európai és amerikai kultúrkörben működnek aktívan, de az egész világról nézik a gyűjtemények digitalizált tárgyait: a Távol-keletről, Indiából és a világ különböző pontjairól érkeznek visszajelzések, kommentek az online gyűjteménybe.


"Nyomd meg a start gombot, és lépj be a múzeumba!"

A játék válasz lehet a múzeumok több kérdésére (Y és Z generáció megragadása – akár munkavállalóként, akár látogatóként), az intézményrendszerben nincs meg a játékokhoz szükséges gondolkodásmód, nincs piaca a múzeumi játékoknak – mondja Fabio Viola. Pedig ez egy olyan terület, ami profitábilissá is válhat, hiszen kereslet, közönség lenne ezekre a fejlesztésekre. Természetesen a játékon túl is rengeteg módszer adhat választ ugyanazokra a problémákra. Mindenesetre a prágaihoz hasonló, a közös gondolkodásra és tapasztalatcserére lehetőséget adó események segítik ezt a folyamatot.


Játszható a kultúra? Ha szerinted is, akkor csatlakozz a Múzeumi Játékmustra közösségéhez, készüljünk együtt a jövő kihívásaira!

0 megtekintés
 
  • Facebook
  • YouTube

©2018 by Open History. Proudly created with Wix.com