©2018 by Open History. Proudly created with Wix.com

 
  • Bayer Árpi

Prezentációs praktikák konferenciára

Frissítve: 2019. máj 7.

Az augusztusi „konferencia-szezon” során több alkalommal is volt alkalmam beszélgetni a konferenciák helyéről, valamint csomagolás és a tartalom viszonyáról, és szerencsére más fórumokon is felmerült már ez a téma. A szakmai események módszertana tapasztalataim szerint legtöbbször két tételmondatban foglalható össze:

1, Az előadás tartalma minden, a csomagolás alig számít – a belbecs felülírja a külcsínt. 2, A konferencia legfontosabb része a kávészünet.

Az egyikkel teljesen egyetértek, a másikkal egyáltalán nem. A kettő kapcsolata meg külön téma lehetne. Kezdjük hát a keményebb dióval, a tartalom és a csomagolás megváltozásra váró viszonyával! (Arról, hogy hogyan lehet egy konferencián a program is legalább olyan fontos a kapcsolatépítésben, mint a szünet, a következő bejegyzés szól majd.)

Milyen egy rossz előadás? Milyen jelzőket tudnál hozzárendelni? Itt most állj meg egy pillanatra, és gondold át tényleg! A rossz előadás…. ilyen vagy olyan.

A felmerülő lehetőségek közül én kettőt emelek ki: unalmas és haszontalan. Ezek gyakran kéz a kézben járnak. A következőkben arról lesz szó röviden, hogy mire figyelj, ha nem unalmas és haszontalan előadást szeretnél tartani!


1. Gondolkodj a hallgatóság fejével!

Mikor kitalálod a témát és az előadásod mondanivalóját, gondold át: mi az, amire kíváncsi a közönség? Van a konferenciának címe, nagyjából sejteni lehet, hogy milyen emberek hallgatnak majd téged, egy idő után már azt is látod, hogy milyen szekcióban kaptál helyet. Milyen elvárásokkal ülhetnek be pont a Te szekciódra, és szánják rád az idődet a hallgatóid? A cél az, hogy nekik mutass valami releváns dolgot. Ők azok, akik ítélni fognak arról, hogy hasznos és élvezhető volt-e az előadásod. Figyelj az igényeikre!


2. Kerülj interakcióba!

Egy egyetemi előadás kezdődött ezzel a kérdéssel: „Ki az, aki szociálpszichológia kurzusra jött?” A teremben mind a 150-en felemeltük a kezünket. Innentől nem passzív befogadók voltunk, hanem résztvevői a programnak. A hallgatóság megkérdezésére (még) nem igazán láttam példát történész-konferencián, de az interakciónak sok más módja is van. A legegyszerűbb a szemkontaktus: ne félj a hallgatóság szemébe nézni, vagy akár bevonni valakit mondjuk úgy, hogy utalsz a munkájára. Ha kellően figyelmes vagy, azt is látni fogod, hogy mikor kell máshogy is elmagyarázni valamit, és mikor érdemes már továbblépni. Aztán lehet további módszerekkel is kísérletezni.


A TED előadásokból érdemes tanulni.

3. Figyeljenek rád!

Biztos van olyan ismerősöd, aki elkezd beszélni, és olyan orgánuma van, hogy nem lehet nem rá figyelni. Nem mindenki van megáldva ilyen erős torokkal, de a jó hír, hogy nem csak a hangerő számít. A pulpitus mögül félénken felolvasott szöveg hallatán a hallgatóság hamar heves ásítozásba kezd. De ha kilépsz a katedra mögül, és saját szavaiddal, artikulálva adsz elő, akkor sokkal többen fognak rád figyelni.

Akkor tudod megragadni az emberek figyelmét, ha értik, hogy mit mondasz. Használj rövid mondatokat, és ne félj otthon gyakorolni! Sokkal magabiztosabb leszel, ha nem először mondod egy ugyanazt az előadást.


4. Vetíts okosan!

A megértést segíti a ppt is – ha jól használod. Biztos ismerős a faltól-falig végigírt dia 12-es betűmérettel, és a fel nem olvasott, hosszú idézet, ami csak elvonja a figyelmet. Láttam már olyan előadást is, ahol a Tanszékvezető Úr szövege mögött illusztrációként futott a diavetítés, és amikor 4-5 percenként lejárt, akkor egy doktorandusz leányzó kipattant, és mindig újraindította. Mind a kettő megoldás hiba: amíg a hosszú bekezdést olvassák, vagy amíg random képek vannak mögötted, addig nem rád figyel a közönség – ezért elveszíti a fonalat, és amit nem ért, arra kevésbé figyel. Ez a rossz megoldás.

Hogyan lesz jó a prezentáció? A jó vetítésről hosszan lehetne írni, de igazából elég két egyszerű szabályt betartani. Egyrészt: 1-7-7. Azaz: Egy diára egy gondolat kerüljön, legfeljebb hét sorban és soronként 7 szóban kifejtve. Egy kicsit továbbfejlesztve: egy diát 7 másodperc alatt végig kell tudni olvasni. Ha sok a szöveged, használj inkább handout-ot!

Másrészt: ha már van vizuális eszközöd, használd! Mutass képeket, ábrákat, térképet, diagramot, és beszélj is róluk, legyen része az előadásodnak, ne csak haszontalan illusztráció!


A Prezi egy elég látványos és hazai alternatíva a ppt helyett.

5. Nem a hossz a lényeg.

Egyszer megköszönték, hogy egy kerekasztal-beszélgetésen röviden fejtettem ki a véleményemet, és a lényegről beszéltem. Fontos és jóleső visszajelzés volt, mert azt jelentette, hogy van értelme erre törekedni. Van, hogy a „tudományos” és a „dagályos” beszédmód összeér, ami nagyban rontja az előadás vagy vita hatékonyságát. Inkább legyél lényegre törő, így a vitára is jut majd idő!

Egy befektető hagyományosan egy percet szán a vállalkozóra: egy elevator pitch alatt dönti el azt, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Ez a tömörség tudományos közegben túlzás lenne, de szépen lassan ebbe az irányba haladunk: vettem már részt olyan nemzetközi konferencián, ahol a „Turbo talk” szekcióban 5-5 perc volt egy előadóra. A lényeg belefért, és így is voltak unalmas előadások.

Hosszan lehetne folytatni a sort. Erre – sajnos – nem fordítunk energiát, pedig nekünk, történészeknek fontos lenne közérthetően és profin kommunikálnunk. Tapasztalataim szerint az egyetemeken nem fordítanak erre figyelmet: először doktorandusz koromban hallottam előadásmódszertanhoz kapcsolódó megjegyzést a bölcsészkaron. Úgyhogy Neked kell fejlesztened magad: olvass utána! Keress rá a neten, foglalkozz vele.


És egy pozitív hírrel szeretném zárni. A Hajnal István-kör idén Szilágyi Adriennek ítélte a Benda-díjat, aki cserébe olyan prezentációt tartott, hogy nem lehet belekötni a módszerébe sem. Ezúton is gratulálok, Adri! :)



A következő bejegyzésben arról lesz szó, hogy hogyan lehet egy konferencián minél több „kávészünet.” Vagyis: hogyan lehet egy konferencia produktív? Ne maradj le róla, kövesd az Open History-t facebookon!