©2018 by Open History. Proudly created with Wix.com

 
  • historyhack

Március 15.: dátum helyett élmény?

Mire emlékszik egy általános iskolás tanulókét, vagy akár egy héttel az ünnepség után egy a forradalomról és szabadságharcról megemlékező ünnepségből? Mire emlékszik egy érett felnőtt a húsz, harminc évvel korábbi alkalmakból?


A gyermek talán helyszínre, ha iskolán kívüli, az osztálytársakkal az út során vagy akár a műsor alatt folytatott beszélgetéskre, talán arra, milyen furcsán adta elő valaki a Nemzeti dalt, ha erre profit kérnek fel.


A felnőtt? Jó eséllyel semmire. Hacsak a fesztelenebb hangulat nem vezetett néhány emlékezetes figylemeztető kiosztásához.



Ez probléma - hisz a cél egy megemlékezéssel vagy ünnepséggel éppen az lenne, hogy rendhagyó körülmények között, az iskolapadon kívül is személyes élményt adjuk az ilyen kiemelkedően fontos eseményekről. Hogy a szabadságharc ne csak évszám, a forradalom ne csak Petőfi portréja és a Múzeum lépcsője legyen egy tankönyvi illusztráción.


A gond az, hogy egy iskolai ünnepség jellemzően semmivel nem ad többet, mint a tankönyv. Diákok szavalnak dalokat, amelyeket egyébként is megtanult már mindenki, hisz kötelező. Beszéd hangzik el, ami történelmi eseményeket sorol, talán a hazaszeretetről szól, de nem szól a gyermek élményeihez, mindennapjaihoz.


És a tanuló tudni fogja, hogy ezrek álltak a Múzeumkertben az esőben, de azt nem, hogy ha 150 évvel korábban születik, ő miért ment volna oda. Ismerni fogja a világosi fegyverletétel dátumát is, de semmit sem fog érezni az akkor a mezőkön zokogó, összeroskadó honvédek fájdalmáról.


Volt egy fizikaóra, aztán elfoglaltuk a nyomdát!

A kihívás tehát az, hogy személyessé tegyék az élményt. Ha a tanuló nem ad elő, nem éli bele magát egy szerepbe csak egy műsort hallgat, mint minden évben, ha igen, csak szaval, ráadásul stresszes...


Mi történik, ha mindenki szerepel? Ha minden egyes tanuló feladatot kap, ha döntést kell hozniuk akár arról, hogy március idusán csatlakoznak-e Petőfihez? Ha maguknak kell érvelniük amellett, ott állnak-e majd a lépcsők előtt, hogy Táncsicsért kell-e vonulniuk, hogy beállnak-e honvédnek, hátrahagyva a családot?


Ez egy olyan nap, ami nem a megemlékezésről, hanem az átélésről szól. Amikor a gyerek hazamegy, és a “mi volt a suliban” kérdésre nem azt válaszolja, hogy elmaradtak az órák, hanem átéléssel mesél.


Drámapedagógiai módszerekkel ez egy könnyen megugorható kihívás, ha a széndék megvan.


Akár egy egész iskolányi tanuló is szerepet kaphat - hisz ‘48-ban is mindenkinek egyéni volt a döntés. Véleményvezérek érvelhetnek - heves ifjú költő az előkelő úrikisasszonnyal szemben, osztrák tiszt vitázhat a magyar népfelkelővel, és kiderül, kinek állnak többen az oldalára…


Nem kell sok ahhoz, hogy egy-egy szituáció átélhetőbbé váljon. A kérdés, hogy hogyan vonjuk be a gyerekeket?

Az iskolát használva a diákok nyomdát foglalhatnak, kiszabadíhatják Táncsicsot. Az első napon Jókaiék egyetemi órákat félbeszakítva ragadták magukkal az ifjúságot, ez könnyedén rekreálható, ha csak a tanárok tudják előre, mi fog e napon történni, a diákok még nem…


Éventkénti élménygyűjtés


Az egyetlen kérdés, szeretnénk-e, ha a diák nem csak tudná, de értené és érezné is, mi, miért és hogyan történt az országgal és a magyarsággal ezekben a napokban. Mert a megvalósítás nem igényel több szervezést, mint egy ünnepség, és még a tanári karnak is élményt ad. Ezt nagyon sok tanár igyekszik erőn felül megvalósítani és ez rendkívüli energiát igényel.


Nem egyszerűen azt érjük el így, hogy lesz egy jó napja a diákoknak vagy akár a tanároknak is. Ha személyesen élnek át egy történelmi eseményt, érdeklődni kezdenek iránta, ha döntést hoznak, érdekli majd őket, dönhettek-e volna másként, jobban, hogy mások hogyan döntöttek a helyükben - így a történelmet nem megtanulják vagy megszeretik, hanem ami a legjobb: érdeklődni fognak iránta.


De hogyan tovább? Egyetlen nap lelkesedéssel formálhatunk valid érdeklődést? Adhatunk-e kollektív szerepjátékon keresztül valódi tudást? Információmorzsákkal kontextust?

A válasz igen, de ez is igényel munkát - viszont nem többet, mintha egyszerűen továbbhaladnánk a tantervvel. De ezzel a kérdéssel a következő cikkben foglalkozunk...


Ötletet merítenél a megemlékezés-szervezésre? Nézz körül a programjaink között! Kattints ide!