• Bayer Árpi

Mit tanulhatsz egy amerikai játéktervezőtől? SuperBetter olvasónapló 1.

Rég nem hoztam haza könyvet olyan izgatottan, mint ezt. Jane McGonigall talán az első játéktervező volt, akinek a nevét megtanultam. Az egyik Ted előadását néztük meg egy képzésen, ahol arról beszélt, hogy hogyan tehetik játékok jobbá a világot. Ez a könyve is erről szólt.

A SuperBetter egy játék, ami a borító szerint „egy forradalmi megközelítés hogy erősebb, boldogabb, bátrabb és ellenállóbb légy.” Ezután talán nem csoda, hogyha az első itthoni komment a könyvre ez volt:

"Nagyon amerikai."

Mit tanulhatunk mi egy amerikaitól? És főleg: magyar múzeumként, magyar múzeumi szakemberként mit tanulhatunk egy amerikai játéktervezőtől?


Szerintem rengeteget. Ez az olvasónapló erről fog szólni.


Ha emberekkel foglalkozol, kommunikálsz velük, programot szervezel nekik, akkor hasznát veszed a szemléletnek, amit ez a könyv képvisel. A játékokhoz kapcsolódik a kötet, de a játék az emberi viselkedésről és motivációról szól. A SuperBetter pedig arról, hogy hogyan profitálhatsz és használhatod fel a mindennapokban azokat az elemeket, amiket a játékok is használnak.


Ez a bejegyzés egy olvasónapló első fejezete.


Abban vagyok csak biztos, hogy ez egy olyan kötet, amire érdemes figyelni. De



miért öljek energiát egy olvasónaplóba?


Erre két okom is van. Az egyik az, hogy tudom, hogy a múzeumi mindennapokban nehéz időt keríteni szakmai anyagok olvasására. Különösen, ha nem kifejezetten múzeumi irodalomról van szó, hanem egy 400 oldalas angol nyelvű könyvről. Az olvasónaplóval elérhetővé teszem azokat a gondolatokat, amiket fontosnak tartok, és le(jjebb)bontom azokat az akadályokat, amik eddig nekem is megakadályozták, hogy olvassam ezt a könyvet. Felkapcsolok egy lámpát, és igyekszem úgy sütkérezni a fényében, hogy Neked is jusson belőle.


Persze, látszólag ez nekem plusz idő és energia. De az ismeretszerzés nem így működik: azzal, hogy elgondolkodom egy-egy fejezetről és leírom a gondolataimat, én is sokkal jobban megismerem és megértem a könyvet. Ez egy olyan kötet, amit nem szeretnék úgy a polcra rakni, hogy egy év múlva nem tudom, hogy mi volt benne. Ez a mások ok az olvasónapló mellett.



"Mielőtt játszani kezdesz, itt van, amit tudnod kell!"

A bevezetés előtt egy másfél oldalas fejezet található "Before you play, here is what you need to know" címmel. A címlapon is megtalálható mondattal kezdődik: "A SuperBetter módszer arra készült, hogy erősebbé, boldogabbá, bátrabbá és ellenállóbbá tegyen." Már másodszor találkozunk ezzel a mondattal, és nem sokkal mélyebben folytatódik a szöveg: "mindez a játékok tudományán alapul. És van egy csomó bizonyíték, hogy működik."


Elképzelhető, hogy most feláll a szőr a hátadon: tömény marketing szöveg. Méghozzá - ez a következő oldalakról kiderül - nagyon profin és nagyon élvezetesen, gördülékenyen megírva. Tekinthetsz erre úgy, mint leereszkedés vagy beszédmódváltás és azt is megértem, ha ez a stílus nem fekszik neked. Ugyanakkor azt gondolom, hogy tényleg van mit tanulni a nyelvezetből is.


Persze nem az első két mondatból, hiszen a szöveg folytatódik. Kiderül belőle, hogy a szerző több egészségügyi intézménnyel, kórházzal és egyetemi orvosi központtal működött együtt, valamint több mint 400 000 játékos adatait elemezték. A tudományos megalapozottságot a kötet végén a 22 oldalas jegyzetapparátus is alátámasztja, a hangnem viszont végig könnyed marad.


Ebből az első, másfél oldalas fejezetből sok minden nem derült ki arról, hogy miről is lesz szó, mégis teljesen belelkesedtem. Sikerült felkelteni a figyelmemet, és megérteni azt, hogy ez nem felszínes önmegváltás, hanem tudományos munka. Ráadásul az olvasónak, azaz nekem szól, olyan nyelvezettel, amit könnyen megértek.

A kutatás során kiderült, hogy a módszer követői szignifikáns a boldogabbak is elégedettebbek lettek. Jane McGonigall nem intézményként vagy fejedelmi többessel hivatkozik magára. Elmondja, hogy neki milyen érzés látni ezeket az adatokat és hallani a visszajelzéseket. Erre alapozza azt, hogy "neked", azaz nekem is segít teljesíteni a kihívásaimat. Aztán a végén figyelmeztet, hogy ez nem egy orvosi módszer, hanem egy eszköztár, ami bizonyos élethelyzetekben, különösen rehabilitáció alatt segíthet.


A nyúlfarknyi első fejezet arról szól, hogy tudjam hova tenni azt a könyvet: kipróbált módszert kapok, amivel fejleszteni tudom magam. De mi ez a módszer? Erre csak utal a szerző a fejezet címével és lezárásával:

"Most már tudod - játsszunk!"

Ezután a fejezet után azt éreztem, hogy ez a könyv nekem, rólam szól. Az gondolom, hogy így van értelme írni, ezért én is erre törekszem. Azt szeretném, hogy ez az olvasónapló neked, hozzád is szóljon. Ehhez viszont szükségem van a visszajelzésedre. Az első és legfontosabb lépés már megtörtént: elértél a poszt végére.


Gratulálok!


Jutalmad, hogy minden új posztról az elsők között kaphatsz értesítést. Ha pedig a feliratkozó íven visszajelzést is küldesz a bejegyzésről ("Itt üzenhetsz nekünk" mező), akkor bekerülsz abba a 10%-ba, aki nem csak passzív olvasó, hanem aktív játékos. Elfogadod a kihívást? :)




ÁSZF, Adatkezelési Nyilatkozat


0 megtekintés
 
  • Facebook
  • YouTube

©2018 by Open History. Proudly created with Wix.com