• Bayer Árpi

Tudunk-e beszélni a problémákról? Gondolatok a Múzeumandragógiai Konferenciáról

"Elvtársak, dicsérgessük egymást, abból baj nem lehet." - hangzott egy anekdota csattanója a Múzeumendragógiai Konferencián, Nyíregyházán szeptember 9-én. Másnap, már a hazaúton, az előző napok élményei mögött többször felsejlett ez a mondat. Néha előlépett a homályból, hogy összefűzze a személyes beszélgetésekből kibontakozó kép és az előadások hangulata közötti űrt.

Néhány idézet a konferencia alatti magánbeszélgetésekből:

Ide senki sem az előadások miatt jön.
Szerinted ennek (ti. a konferenciának) volt értelme?
Hogy mi jön? Összeomlás.
- Szerinted ez valakinek izgalmas? - Nem bírok odafigyelni. De szerintem mások sem.

Na, azért ennyire egyáltalán nem volt rossz a helyzet, sok témában kaptam inspirációt és mélyülhettem el, de vannak arra is ötleteim, hogy min lehetne javítani. Kezdjük az előbbivel!



Mit hagytál ki, ha nem vettél részt a Múzeumandragógiai Konferencián?


Közösség és játék

Szerencsére elég jó szekcióba kerültem: a Múzeumi közönség- és közösségszolgálat alá került ugyanis több játék és más téma is, ami érintett. Ruttkay Zsófi előadása a digitális eszközök lehetőségéről több izgalmas felvetést is tartalmazott, és kapcsolódni is tudtam hozzá. A két leginspirálóbb előadás számomra két szabadulószobáról szólt: a Ráday Múzeumban Kecskeméten, és a Jósa András Múzeumban, Nyíregyházán. Amik nagyon tetszettek:

  • A siker egyik kulcsa a piackutatás: milyen program hiányzik a városodban? Ezt hozd be a múzeumba - így lett teltházas a retro múzeumi szabadulószoba Nyíregyházán.

  • Bátran kísérletezz, keverd a formákat! Így lett egy élő történelem szabadulószoba Kecskeméten a filmelmélet narratív eszközeinek a felhasználásával.

  • Határozd meg a célcsoportot! Múzeumi programra hagyományosan a családosok jönnek - de egy 16+-os program a múzeumban rögtön máshogy hangzik, nem igaz? :)

  • Gyűjts visszajelzéseket! Ha kényelmetlen a látogatónak kimondani azt, hogy "Igen, Asszonyom, Önt megcsalták." - akkor lehet, hogy jobb, ha a művészfeleség helyett egy cseládlány áll a játékos mellett.


Így kell profin használni játékfejlesztésben azt, amit a filmek kapcsán tanultál! :)

Tekerd!

Első este speciális műhelyek voltak, amik közül én a LEGO-t választottam. A képlet: végy egy lelkes (akár múzeum)pedagógust, aki szeretne valamit kezdeni a rá bízott srácokkal. Ha megvan az ötlet, hogy mit (itt: LEGO kockákból készült, nagy méretű képek), akkor támogasd! Iskolaként úgy, hogy teret és időt adsz nekik, cégként meg úgy, hogy annyi LEGO-kockát adsz nekik, amennyire csak szükségük van.

A Tekerd! csapata épített már LEGO-képet Amerikában, fesztiválokon, de volt már saját kiállításuk a nyíregyházi múzeumban is. Kövesd őket! Szerintem zseniális, amit csinálnak.

Szolgáltató múzeum

Ez az, ami szerintem nagyon fontos: átkeretezi azt, ahogy gondolkodunk magunkról. A múzeum megérkezése a 21. századba. Örömmel vettem kezembe a könyvet a konferencia estéjén, belenéztem, és egyértelmű volt, hogy az erről szóló szekcióra megyek másnap. A program néhány lerövidített előadással kezdődött, hogy maradjon idő a beszélgetésre, de aztán sajnos csak az utolsó 20 percre merültünk bele a témába. Az kiderült például, hogy nem egységes, hogy mit gondolunk arról, hogy mit jelent a szolgálató múzeum fogalma. Felmerült például, hogy ha a múzeum a zenekar, akkor a marketing a karmester - ami így kontraproduktív megállapítás. Azt viszont mondhatjuk, egyre fontosabbá válik az, hogy egy múzeum tudja-e a saját üzenetét közvetíteni a közönségének. És akkor már majdnem ugyanott vagyunk: a karmesteri pálcát a látogatók elérésének célja, a marketing mozgatja.

Jó lenne hosszan, sokan és több irányból átgondolni azt, hogy mit értünk "szolgáltató múzeum" alatt, és lebontani ennek következményeit arra, hogy hogyan kapcsolódik ez a mindennapi munkához. Ebbe most csak belekóstoltunk.

Egy másik fontos gondolatot is szeretnék itt rögzíteni. Így hangzik: a múzeumi bolt a múzeumpedagógia része. A bolttal is ismeretet adnunk át, edukálunk.

Zárszó előtt: a múzeum definíciójáról

Mi a múzeum?

A konferencia zárásaként hallottunk még egy beszámolót az ICOM közgyűléséről, ahol a múzeum definíciójának újragondolásáról szólt a vita. Jó volt látni, hogy pár nap alatt személyes beszámolót hallhatunk a nemzetközi folyamatokról, talán jó lett volna erre is több időt szánni.


Előrelépési irányok


Konferenciákra általában két dolog miatt érdemes menni: amit megtanulsz vagy átadsz (itt egy bejegyzés az előadásokról), és a beszélgetésekért a kávészünetben (Avagy: hogyan kávézz profin?). Ezen a konferencián lehetett tanulni, beszélgetni. A sok inspiráló élmény mellett azonban van néhány kollektív gyakorlat, amit érdemes szerintem átgondolni, hogy hatékonyabb, tanulságosabb legyen egy-egy ilyen esemény. Az a benyomásom, hogy csak sikertörténeteket mesélünk egymásnak, a személyes- és intézményi brandépítésen pedig néha feláldozzuk a valóság egy részét.


Légy büszke a sikeredre! (És kapcsold ki a bullshit-generátort)

Egy beszélgetésben felmerült, hogy a helyi médiával őrzött jó kapcsolat hatására mennyire megnőtt a látogató osztályok száma. Ám amikor rákérdeztem, hogy ez milyen növekedést jelent százalékban kifejezve, akkor a kolléga nem tudott konkrét számokat mondani. Hiába érzékelünk nagy növekedést, érdemes lenne ezt számokkal alátámasztani, hogy értékelni tudjuk - először önmagunkat. Így, számokkal együtt tudunk nyílt lapokkal játszani, igazán tanulni egymástól, és megerősíteni azt, hogy a nagy szavak mögött valós teljesítmény van. A "nagyot nőtt a látogatószám," a "sokan látogatták a kiállítást" és a "rengetegen vettek részt a programon" lóg a levegőben, csak füst. Legyél büszke az eredményeidre, mutasd meg őket! Ha pedig valami (még) nem sikertörténet, akkor ne add el annak!


Figyelem. Kihívás lekötni, akkor is, ha kollégák ülnek a sorokban.

Miről szól a kerekasztal?

A kerekasztal-beszélgetés az egyik kedvenc műfajom: lehetőséget ad arra, hogy több szereplő kifejtse egymással akár ellentétes nézeteit, reagáljanak egymásra és közösen gondolkodjanak. Sajnos a konferencián ezek, úgy érzem, nem valósultak meg: párhuzamos, a kérdéstől néha egyenesen független monológokat hallottam, amik sokszor egymáshoz sem igazán kapcsolódtak. Nem tudom, hogy pontosan min múlott, hogy nem tudtak egymáshoz kapcsolódni a résztvevők. Nem tudtak hozzászólni a másikhoz intézett kérdéshez? Tiszteletből nem mondtak ellent? Nem úgy voltak válogatva, hogy kapcsolódni tudjanak egymáshoz?


A tanulságokat szerencsére nem nekem egyedül kell levonnom: a napokban én is kaptam értékelő kérdőívet. Minden résztvevőt arra bíztatok, hogy töltse ki őszintén, megfogalmazva a kritikáját is, mert ettől lesz jövőre hosszabb a lista arról, hogy mi miatt volt érdemes ott lenni!


Kedden hazajöttem a Múzeumandragógiai Konferenciáról, csütörtök este pedig úgy alakult, hogy egy marketinges konferenciára pillanthattam be: szabadulószobát vittünk egy csapattal az eseményre. Néhány praktikát ellestem, amit érdemes lehet alkalmazni.



Ahonnan ötletet leshetünk: Content Plage Konferencia


"Nyarald magad jobb marketingessé!" - hirdetik a zászlók a siófoki hotel partján, ahol este minihamburgerek és koktélok várták a résztvevőket, a részvételi díj pedig meghaladja sok múzeumi szakember havi nettóját. Ez nyilván az a része a történetnek, amit ne várjunk el egy múzeumi konferencián. Viszont van néhány ötlet, amiről érdemes beszélni - és nem kerül pénzbe.


Kilátás az első emeleti erkélyről. Konferencia-hangulat, másképp.

Útlevél

A konferencia narratívája (van neki!) szerint ez az amerikai álomkonferenciád - magyarul. Ennek megfelelően Florida a helyszín, ahova útlevél kell, ebbe gyűjtesz pecséteket a különböző aktivitásokért cserébe. Ha pedig megfelelő számú pecsétet összegyűjtesz, akkor megkapod ajándékba a tavalyi konferencia előadásait videón. (Itt nem a résztvevők adnak elő, hanem meghívott előadók - e miatt érdemes eljönni erre a konferenciára.)

Ez hasonló rendszer ahhoz, amit a Múzeumi Játékmustra eseményein is alkalmazni szoktunk.


Az útlevél két lapja. Indulhat a pecsétgyűjtés!

Szervezett kávészünet

Szabadon választható program volt a kapcsolatépítő esemény. Számozott asztalok voltak, amik mellé úgy kellett elhelyezkedni, hogy senki ne ismerj az asztaltársaságtól. A moderátor innentől megvitatandó témákat és időkereteket dobott be, néha pedig újabb asztalt kellett választani. Nem volt időm rendesen megfigyelni a rendszert (világkávézó szerű volt), de a cél világos: minél több új embert ismerj meg a konferencia résztvevői közül.

Szokták mondani, hogy a konferencia legfontosabb része a kávészünet. Miért ne lehetne a egy ilyen, ideális kávészünetnek helye a programban is?


Alig három perc maradt, de nem is kell sokkal több. Kapcsolódj, és szerezz ötleteket! Ez a lényeg.

Hogy legyen a sikertörténeted alátámasztott, a konferencia-részvételed pedig hatékony? Részben a szervezőkön múlik, részben rajtad. Amit mi hozzá tudunk tenni, az az, hogy a Múzeumi Játékmustra eseményeit úgy szervezzük, hogy a Te fejlődésed legyen a középpontban.


Szeretettel várunk szakmai csoportunkba!

 
  • Facebook
  • YouTube

©2018 by Open History. Proudly created with Wix.com